EURÓPAI PERSPEKTÍVA – A MAGYARORSZÁGI SZABADSÁG NEVÉBEN

, írta Gesine Weber, Juuso Järviniemi, Laura Mercier, Michał J. Ekiert, Radu Dumitrescu, Translated by Bálint Kaltenecker, Xesc Mainzer Cardell

A cikk összes változatai : [Deutsch] [English] [français] [magyar] [italiano] [polski]

EURÓPAI PERSPEKTÍVA – A MAGYARORSZÁGI SZABADSÁG NEVÉBEN
A Magyar Nemzet című folyóirat, amely lassan 80 éve működött, túlélte a fasizmust és a kommunizmust, az utolsó számát közölte április 11-én, három nappal Orbán Viktor miniszterelnök újraválasztása után. Veronika Szappanos/ Wikimedia/ CC BY-SA 4.0

Ebben a hónapban Orbán Viktor negyedjére lett megválasztva Magyarország miniszterelnökének, így az újságírók, civil szervezetek, menekültek, egyetemek, kisebbségek, politikai aktivisták elnyomása folytatódik. A különböző nyelvű kiadásaink főszerkesztői közösen reagálnak az idei választásokra és szolidaritásukat szeretnék kifejezni minden ember és szervezet felé, amely Orbán Viktor rezsimje alatt kell éljen és működjön.

Le Taurillon - Laura Mercier

Támogatnunk és segítenünk kell a civileket Viktor Magyarországában!

Orbán Viktor újabb négy évig lehet kormányon, amely újabb négy évnyi folyamatos támadást és fenyegetést jelent az akadémiai élet, a sajtószabadság, a civilszervezetek, és menekültek ellen. A Fidesz kormányon maradásával folytatódhat a kisebbségek elnyomása és az unióellenes politika. Lassan az Orbán-kormány áldozatainak listája túl hosszú lesz ahhoz, hogy egy cikkbe beleférhessen. Miközben az Európa Tanács kinyilvánította aggodalmát a „STOP Soros!” törvénycsomaggal szemben, amely nagymértékben korlátozná a civilszervezetek működését, nekünk is osztozunk kell az aggodalomban és minden orbáni elnyomással szembeszegülő aktivista felé a támogatásunkat kell mutatnunk. Főleg most, sokaknak van szüksége a civilszervezetek munkájára, nem hagyhatjuk elveszni őket!

Orbán Viktor folytatni fogja a polgári társadalom és a demokrácia értékeinek fokozatos aláásását. Az előlátásba helyezett „STOP Soros!” csomaggal ugyanis a belügyminisztérium megtagadhatja bármilyen szervezet működéshez való jogát, további adókat vethet ki a bevándorlókat segítő civilszervezetekez érkező külföldi támogatásokra, továbbá bármely menekülteket támogató külföldi személyt kitilthat az országból. Mi, ha nem a gondolati szabadság, egyike az alapvető emberi jogoknak, az Európai értékrend alapja? Mi történik a demokráciával, ha megszűnik a szólás szabadság?

Nyilván, arra kényszeríteni Orbán Viktort és barátait, hogy tüzetesen olvassák át az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az Európai Unió Alapjogi Chartáját, ezen szimbólumok ereje ellenére sem változtatna politikájukon. Nyílván attól, hogy Orbán Viktort diktátornak nevezzük, Jean-Claude Juncker módra, nem fogja a lelkiismerete gyötörni. Nyílván, brüsszeli beszédekben több demokráciát követelni a magyaroknak, nem fog valódi változást eredményezni. Orbán és pártja hatalmas győzelmet tudhat magáénak, és így, alig egy évvel az európai választások előtt, az Európai Néppárt tagjaitól kapott meleg gratulációk sokasága is aggodalomra adhat okot. Az Európai Uniónak erélyesebben kell kiállnia az értékeiért, és fel kéne lépnie Orbán intézkedéseinek áldozatai védelmében! Az Európai Uniónak végre felelősségteljesen kell kezelnie a szélső-jobb politikai erők újbóli térnyerését!

Treffpunkt Europa - Gesine Weber

Legyünk mi az elnémítottak hangja!

A 2010-es, első, magyar miniszterelnöki újraválasztása óta Orbán Viktor egyre szorosabbra fogta a pórázt a független médián. A Reportrers Without Borders listáján Magyarország csupán a 71. helyet tölti be 181 ország közül a sajtószabadság tekintetében, olyan országok mögött kullogva mit Haiti, Nigéria vagy Grúzia. Orbán Viktor múltheti győzelme a legkevésbé sem meglepő, hiszen hogyan is tudták volna hallatni a hangjukat az Európa-párti és progresszív erők egy olyan országban, melynek a regionális médiája miniszterelnökhöz közeli emberek teljes irányítása alatt áll, ahol a kormány állíthatja össze a közmédiában megjelenő anyagokat és ahol a kritikus médiumok csődre vannak ítélve? Hogyan is érhetett volna el az ellenzék nézőpontja az emberekhez, akik egy olyan rezsim alatt élnek, mely minden potenciális ellenfelet azonnal ki tud semmizni az állami médiában? Hogyan tudtak volna a magyarok helyesen informálódni a független médiából, mikor az korlátozva van például az országgyűlés épületébe való bejutásban is? Orbán újraválasztását követően az egyik legjelentősebb napilapnak kellett megszűnnie, a sajtószabadság helyzete ezzel tovább súlyosbodott Magyarországon.

Orbán hegemóniája a regionális sajtóban nem csak Magyarország határain belül jelent problémát. Az EU, fennmaradása érdekében, nem engedheti meg magának azt, hogy társadalomban a félreinformáltság tovább terjessze az euroszkepticizmust. Ebben a pillanatban az EU azonban nem tesz semmit, pár kétségbeesett próbálkozást leszámítva – mint például a „facts matter” kampány – arra, hogy az Orbán-féle Európa ellenes propagandát ellensúlyozza.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy még mindig vannak, akik Orbán ellen az utcára mennek, hogy még mindig vannak kritikus írók az országban, hogy a polgári társadalom még nem halott, Orbán minden törekvése ellenére sem. A mi felelősségünk is, hogy a sajtóelnyomás ellen szót emeljünk, hogy támogassuk a kritikát megfogalmazókat, hogy tovább hangoztassuk a sajtószabadság elemi szerepét az európai demokráciában. Meglehet, sajnos Orbánnak hatalmában áll elhallgattatni minden magyarországi újságírót – de nem minden európait!

The New Federalist - Radu Dumitrescu

A cár kis kedvence

1989-ben, egy fiatal és energikus politikus mászott a színpadra, hangosan követelve az orosz tankok kivonását Magyarország területéről. A jelenbe ugorva azonban azzal kell szem besülnünk, hogy ugyanez a politikus most épp Moszkva leghűbb partnereként van jelen Európában, a törvénykezésben ismét a Kremlin akarata érvényesül Magyarországon.

Erre a változásra 2010-ben került sor. A gazdasági válsággal küzdő Orbán-kormány pozitívan kezdte értékelni Oroszország menekültellenes és Brüsszel-ellenes megszólalásait. A múlt ellenségei most a legfontosabb titkos szövetségesekké váltak az Európai Uniós törekvésekkel szemben. 2010 után Putyin és Orbán évente találkozókat tartanak. Azóta a magyar miniszterelnök a választótörvény jelentősen módosította, civilellenes törvénycsomagot hirdetett (ami szinte megegyezik az orosz Foreign Agency Act-tal) és lépéseket tett az ellenzéki média megtörésére. Cári módra, Orbán kormányközeli üzletemberekkel és rokonokkal vette magát körbe, akik azóta gyakori nyertesei az állami pályázatoknak.

Donald Trump elnökké választása után, az európai országok mind gyanakvásuknak adtak hangot, az oroszok szerepére az amerikai választásokban. Ez alól azonban kivételt jelent Magyarország. Orbán kormánya gondoskodott az oroszokról való jó kép felfestéséről a médiában. Kormányközeli magyar folyóiratok és tévéállomások gyakorta adnak le híreket olyan forrásokra hivatkozva, mint a Kremlin közeli Russia Today vagy a Sputnik.

(Ebben) társa, a lengyel Jaroslaw Kaczynski semmilyen aggodalmat nem fejez ki Orbán orosz kapcsolataival szemben, támogatva az ő eurokritikus partnerét akár a végsőkig. Az egyre konzervatívabb és nemzeti érzelműbb Lengyelország és Magyarország szorosabbra fűzték kapcsolataikat, a Brüsszelellenes politikájukkal. Csak remélni tudjuk, hogy ez nem jelenti a visegrádi országok egyértelmű közeledését az orosz érdekekhez. „Illiberális demokrácia”, „szuverén demokrácia”, vagy „eredeti demokrácia”, sok jelző használható arra, hogy putyini módra működhessen az álcázott diktatúra.

Európának pedig elnökökre és kancellárokra van szüksége, nem cárokra.

Kurier Europejski - Michał J. Ekiert

A legaljasabb ösztönök újabb győzelmet arattak

Mint ahogy arról a hétvégén meggyőződhettünk, a magyar rémálom – a Fidesz – tovább folytatódik. Fenyegető az is hogy, a legerősebb ellenzéki párt a Jobbik, amely mellett még talán Orbán is elfogadhatónak tűnik. Hogyha ők jelentenek alternatívát az országban, nem meglepő a sok gratuláció, amit Orbán kapott más európai politikusoktól.

Az ’illiberális állam’, Orbán víziója, nem egy olyan állam, ahol a politikai kampány civilizált módokon zajlik, mint azt nem olyan rég az OSCE megfigyelési missziója is kimutatta, amely vezetője a kampány alatt használt retorikát ’rosszindulatúnak’ és ’xenofóbnak’ írta le. A támogatást, amit a köztévé által a Fidesz élvezett feltűnő volt az OSCE számára.

Az adófizetők pénzén felállított plakátok és a kiküldött levelek mind erősen negatív képet festettek bármiről és bárkiről, aki nem számít elég ’magyarnak’ a kormány világnézetében. Ez az én szülőhazám történelmére emlékeztet, ahol Piłsudski marsall és pártja nagy pénzösszegeket csalt el így 1928-ban, amelyeket a demokratikus pártok elleni keménykezű kampányára fordított. Az, hogy EPP álláspontja egy semleges-gratulációs maszlag, pedig különösképp aggasztó számomra.

A következő választásokig a magyar szavazóknak biztosítani kell a teljeskörű informálódás lehetőségét, amely csak egy független média fennmaradásával és támogatásával lehetséges. Nem mindenki szeretne majd megválni a szomorú nézeteitől, de mindenkinek biztosítani kell a hozzáférést minden oldal álláspontja számára, és ez az, ami nem történt meg az e havi választások előtt, az egyenlőtlen kampány miatt. Viszont amikor ez meg tud valósulni, ahogyan más visegrádiak mondják, „pravda vítězí”, végül mindig az igazság győz.

El Europeista - Xesc Mainzer

Az este, aminek sose lesz vége

Kora februárban ellátogattam Budapestre, Magyarország fővárosába. Úgy emlékszem rá, mint egy nyitott és gyönyörű városra, amely a gazdag kultúrájával és történelmével letaglózott. De egy dolog azonban megütött, az abszurdan hatalmas plakátok sokasága az utak mellett és buszmegállókban, melyeken nagy betűkkel a „STOP Soros!” jelszó virított. Nem csupán a plakátok jelenléte, hanem a tény, hogy mindez a ’Kormány Információ’ címszó alatt szerepeltek. A múlt hónapban az ilyen poszterek mellett megjelentek olyanok is, amelyeken sötét bőrszínű menekültek szerepeltek „STOP!” tábla kíséretében.

Abban a pillanatban eszméltem rá arra, hogy a magyar kormány mégis milyen esztelen mértékben propagál rasszizmust és paranoiát az az embereknek, ilyesféle idegen invázió képével. A kormány hangoztatja, hogy a magyar szuverenitás védelmében száll harcba, miközben külföldi befektetések özönlenek olyan autoriter országokból, mint Kína vagy Oroszország.

Múlthét vasárnap, a képek melyeken több ezer szavazó állt sorban a választóirodák előtt, sokunknak adtak röpke reményt. Reményt, hogy az Európai Unió legautoriterebb kormánya leváltásra kerül egy olyan összefogás által, melyek a liberális demokrácia, a szabadság és a széles polgári jogok érdekében politizál. Nehéz volt, mivel a második legtöbb szavazatot kapó pártnak a Jobbik volt jósolva, egy másik szélső jobb oldali párt. Mindenesetre a végén kiderült, hogy ennek a megvalósulása jelenleg lehetetlen, és az a sötét éjszaka, mely foglyul tartotta Magyarországot az elmúlt 8 évben, még legalább 4 évig nem oszlik el.

Vos commentaires

elözőleg moderálva

Attention, votre message n’apparaîtra qu’après avoir été relu et approuvé.

Qui êtes-vous ?

Pour afficher votre trombine avec votre message, enregistrez-la d’abord sur gravatar.com (gratuit et indolore) et n’oubliez pas d’indiquer votre adresse e-mail ici.

Ajoutez votre commentaire ici

Ce champ accepte les raccourcis SPIP {{gras}} {italique} -*liste [texte->url] <quote> <code> et le code HTML <q> <del> <ins>. Pour créer des paragraphes, laissez simplement des lignes vides.

Suivre les commentaires : RSS 2.0 | Atom