Elszállt a szociáldemokraták esélye a bizottsági elnöki posztra a Brexit után

A Brexit bebiztosította az EPP-frakció elsőségét az Európai Parlamentben.

, par Fordította : Babar Viktor, Tobias Gerhard Schminke

Toutes les versions de cet article : [català] [Deutsch] [English] [Español] [français] [Ἀρχαία Ἑλληνική] [magyar] [Nederlands] [română]

Elszállt a szociáldemokraták esélye a bizottsági elnöki posztra a Brexit után
Az Európai Néppárt a jelenlegi állás szerint biztosan megnyerné az bizottsági elnöki széket. Az európai parlamenti választásokat 2019 májusában tartják. Fotó : Filip van Laenen, Europe Elects (2018. május) Filip van Laenen, Europe Elects (5/2018)

2019. május 23-a és 26-a között az európai szavazópolgárok új Európai Parlamentet választanak. Német partnerünk, a Treffpunkt Europa számára az európai választások elemzésével foglalkozó Europe Elects vázolja fel az Unióban tapasztalható általános hangulatot, és ad becslést kutatások alapján az EP jövőbeli mandátumarányaira.

A Parlament összetétele jelentősen módosulni fog a Brexit és a 27 megmaradt EU-tagállam pártpreferenciáinak számottevő változása miatt. A hivatalban lévő Jean-Claude Juncker liberális-konzervatív Európai Néppártja (EPP) maradhat a legerősebb erő a közösségi törvényhozásban, miközben az európai polgárok nagy többsége, körülbelül 80 százaléka továbbra is Európa-barát pártokat támogat.

Az EPP megtartja a bizottsági elnöki posztot

A Europe Elects mostani becslése szerint az EPP a annak ellenére is a legerősebb párt maradhat, hogy jelentős mandátumszám-csökkenéssel kell szembenéznie. A választási elemzőkből álló nemzetközi csapat úgy kalkulál, hogy a jelenlegi 217 helyett csupán 179 képviselőt küldhet a liberális-konzervatív szövetség az Európai Parlamentbe az egy év múlva esedékes választás után.

Ha a 2014-ben már megismert csúcsjelölti (Spitzenkandidat) rendszer továbbra is fennmarad, a következő bizottsági elnök minden bizonnyal az EPP soraiból kerülhet ki. Juncker azonban már bejelentette, hogy nem vállal több ciklust, így a befutó a Bizottság jelenlegi francia Brexit-főtárgyalója, Michel Barnier, vagy a volt finn miniszterelnök, jelenleg foglalkoztatási és növekedési biztos Jyrki Katainen lehet.

A szociáldemokraták és a Brexit : a győztes álom vége

Az EPP-hez hasonlóan a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója is zsugorodhat, a 189 képviselői helyből csupán 141 maradhat. A csökkenés nagyobb része (28 mandátum elvesztése) az európai balközép pártok gyengülésének, kisebb része (20 képviselői hely köddé válása) pedig a brit Munkáspárt Brexit miatti kiszállásának köszönhető. A britek kilépésének elmaradása, és a Jeremy Corbyn-féle Munkáspárt eredményes szereplése esetén az S&D-nek meglett volna az esélye arra, hogy a legerősebb európai pártcsalád legyen, és megszerezze csúcsjelöltje számára a bizottsági elnöki széket. A Nagy-Britanniában és Észak-Írországban jelen nem lévő EPP az S&D-vel ellentétben egyetlen képviselői helyet sem veszített a Brexittel.

Szakad a liberális ALDE ?

A Guy Verhofstadt által vezetett Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) jövője rendkívül homályos. Ha azt feltételezzük, hogy Emmanuel Macron francia elnök pártja, a La République En Marche csatlakozik a csoporthoz, a jelenlegi 68-as képviselőszám majdnem megduplázódhat, 113-ra nőhet az egy szem brit képviselő eltűnése dacára.

Nem biztos azonban, hogy Macron a liberálisokat választja, az is elképzelhető ugyanis, hogy saját parlamenti frakciót alapít, amely az ALDE föderalista szárnyát is magában foglalná. Manuel Müller EU-szakértő besorolása szerint a francia, a spanyol, a román (USR), a holland (D66), a belga, a svéd (L), az osztrák és a luxemburgi liberális pártok képviselői Macron csoportjához csatlakoznának. E becslés szerint 56 képviselője is lehetne a Macron vezette frakciónak, és ebben még nincsenek benne a vele szimpatizáló szociáldemokrata, zöld és néppárti politikusok, például az olasz PD képviselői. Szakadás esetén az ALDE-frakció 57 mérsékelt, antiföderalista taggal folytatná, például a cseh ANO, a német FDP vagy a holland VVD képviselőivel.

A toryk eltűnése miatt fájhat a Brexit a nemzeti-konzervatív ECR-nek

Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciója elsősorban ultrakonzervatív, keresztény fundamentalista, antiföderalista pártokat és képviselőket vonultat fel, mint például a német Bernd Lucke. A csoport elveszítheti a frakciók nagysági sorrendjében elfoglalt harmadik helyét, a 2014-es 74 helyett ugyanis csak 42 képviselőt küldhet Brüsszelbe és Strasbourgba. A csökkenés mindenekelőtt a brit konzervatívok Brexit miatti eltűnésének köszönhető.

Nem zárhatjuk ki az euroszkeptikus konzervatív képviselőcsoport teljes eltűnését sem a törvényhozásból, az Európai Parlament szabályai szerint ugyanis a frakcióalapításhoz hét ország 25 képviselőjére van szükség. Bár a mostani becslés szerint tíz országból szerezheti meg 42 helyét az ECR, öt esetben kérdéses az konzervatív pártok mandátumszerzése a jelenlegi kutatások szerint. Fel kell készülnie tehát az ECR-nek arra az esetre, ha nem tudja teljesíteni az országok számára vonatkozó frakcióalakítási feltételt.

A populista EFDD számára szintén a túlélés a tét

A populista Szabadság és Demokrácia Európája (EFDD) és a radikális baloldali Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) egyaránt erősebbé válhat az ECR-nél, hiszen az előbbi 58 mandátumot szerezhet, 14-gyel többet a jelenleginél ; utóbbi 61 képviselői helyet nyerhet el, amely kilenccel haladja meg az aktuális számot. Ez a két csoport mérkőzhet meg a liberálisok mögötti negyedik helyért, a küzdelemben a baloldali csoport valamelyest növelte előnyét az EFDD-vel szemben az előző hónapban.

A radikális baloldal nem kevesebb, mint 13 országból szerezhet képviselőket, viszont a Beatrix von Storch által irányított EFDD csak hét országból remélhet támogatást. Technikailag lehetséges, de a gyakorlatban egyre valószínűtlenebb, hogy az olasz Ötcsillagos Mozgalom továbbra is a frakció tagja marad, hiszen sokkal integrációpártibb, mint az az EFDD-csoporttagságból következne. Jól mutatta ezt a mozgalom ALDÉ-hez való csatlakozásának végül elbukott kísérlete. A Europe Elects májusi becslése csupán egy, nem túl biztos EFDD-mandátummal számol Észtországból, ami megint csak arra enged következtetni, hogy a jelenlegi formájában valószínűtlen a folytatás a frakció számára 2019 után. Ezeken kívül problémát okozhat az is, hogy sok képviselőjük kacsintgat Marine Le Pen szélsőjobboldali frakciója felé, például a német AfD vagy a Svéd Demokraták politikusai.

A szélsőjobboldali ENF nem tűnik el

A Marine Le Pen által vezetett Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) a jelenlegi prognózis szerint 47 mandátumot szerezhet az eddigi 37 helyett, nyolc országból, azzal az előfeltételezéssel élve, hogy Spanyolországból és Szlovákiából is érkezik egy-egy ENF képviselő. Ha azonban egyik sem jön össze, a fentebb említett, ENF-közeli ideológiájú EFDD-pártok menthetik meg a frakciót.

A zöldeknek továbbra is kis frakciójuk lesz

Kalózpártok, szeparatista regionális pártok, litván földművesek és számos zöldpárt alkotja a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) frakcióját az Európai Parlamentben. Ez a szövetség 32 (a jelenleginél 14-gyel kevesebb) képviselővel tovább működhet, annak ellenére, hogy hat brit politikus kénytelen távozni. Kilenc ország 26 képviselője zöldpártoktól jöhet, további három-három politikust adhat a cseh kalózpárt és a litván földműveseket képviselő párt, valamint egyet a katalán ERC.

12 (a jelentleginél nyolccal kevesebb) képviselő maradna a függetlenek csoportjában. Köztük találunk szélsőjobboldali és szélsőbaloldali politikusokat is, valamint Martin Sonneborn német viccpártjának (die PARTEI) képviselőjét.

20 olyan képviselő esélyes a mandátumszerzésre, akikről jelenleg nem tudjuk, hogy melyik frakcióhoz állnak legközelebb. Ebbe a csoportba tartoznak a horvát Zivi Zid és MOST, az olasz Fdl, a lengyel Kukiz’15, a román USR, a szlovák Sme Rodina és a szlovén LMS politikusai. A pártok közül a MOST, az USR és az LMS középre, az Fdl, a Kukiz’15 és a Sme Rodina pedig inkább a politikai spektrum jobboldala felé húz.

A szavazatok megoszlása

A szavazatarányokat figyelembe véve a liberális-konzervatív EPP 20,5 százalékot szerezhet Európa-szerte, amely megfelel az előző havi értéknek. Ezzel az eredménnyel azonban mindössze a második helyre futhat be, ugyanis a S&D-frakció pártjai (a brit Munkáspártot is beleértve) a szavazatok 21 százalékát tudhatják magukénak, másfél százalékpontot növekedve egy hónap alatt.

A liberális ALDE Macronékkal együtt számolva 13 százalékon áll (egy százalékponttal gyengébben, mint áprilisban), az ECR 10,5 százalékon, az EFDD pedig nyolc százalékon, ami történelmi perspektívából nézve is erős eredménynek számít. Az olasz Lega választási sikere magasan tartja az ENF támogatottságát (hét százalék), a radikális baloldal nyolc, a zöldek pedig stabilan négy és fél százalékon állnak. A független képviselők pártjai a szavazatok két százalékát szereznék meg.

Európa egyre integráltabbá válik. Az olyan politikai jelenségek, mint a munkanélküliség vagy éppen az állampolgárok reakciója a fukusimaihoz hasonló nukleáris katasztrófákra, egyre hasonlóbbá válnak az egyes EU-tagországokban. Hasonlóan működik a választói magatartás is, idővel kialakul egy „Európai választói magatartás”. Ez az oka annak, hogy érdemes kialakítani egy összesített politikai preferencia-barométert az EU 28 tagállamára vonatkozóan. Az eredmények a 28 tagállam reprezentatív közvélemény-kutatásainak eredményén alapulnak, a havi összesítések fordulónapja az aktuális hónap 30-a. Módszertanilag fontos megjegyezni, hogy a legtöbb tagállam esetében az adatok nem az európai parlamenti választásokra, hanem a nemzeti parlamenti választásokra vonatkoznak.

A pártok frakciókhoz sorolása : A EP-ben már jelenlévő pártokat a jelenlegi csoportjukhoz soroltuk. Szintén egyértelmű a besorolása azoknak a pártoknak, amelyek jelenleg nem tagjai az EP-nek, de tagjai egy olyan nemzetközi pártszövetségnek, amelynek van képviselőcsoportja Brüsszelben és Strasbourgban. Azok a pártok, amelyek nem tagjai az EP-nek, és hovatartozásuk tisztázatlan, az „Egyéb” kategóriába kerültek. Egy EP-képviselőcsoport alakításához 25, hét különböző országból érkező képviselőre van szükség.

Az adatok forrása : Amennyiben egy országban rendelkezésre állnak európai parlamenti választási pártpreferenciákra vonatkozó adatok, a mandátumbecslés a legújabb publikus kutatási adatok mozgóátlagán vagy a legújabb mandátumbecsléseken alapul. Az olyan országok esetén, ahol nem végeznek külön az EP-választásokra vonatkozó felméréseket, vagy ahol a legújabb kutatás több mint három hetes, a nemzeti parlamenti választási adatokat használtuk. Amennyiben egy országban a legutóbbi parlamenti választás óta nem publikáltak felméréseket, a becslés a választási eredményen alapul. A mandátumbecslés minden egyes ország választási szabályait figyelembe veszi. Franciaország esetén a legújabb elnökválasztási kutatásokat használjuk fel, amennyiben nem áll rendelkezésre nemzeti vagy európai parlamenti kutatási eredmény a megelőző három hétből.

További módszertani részletekért forduljon bizalommal a szerzőhöz : tobias.schminke @ gmail.com.

Vos commentaires

modération a priori

Attention, votre message n’apparaîtra qu’après avoir été relu et approuvé.

Qui êtes-vous ?

Pour afficher votre trombine avec votre message, enregistrez-la d’abord sur gravatar.com (gratuit et indolore) et n’oubliez pas d’indiquer votre adresse e-mail ici.

Ajoutez votre commentaire ici

Ce champ accepte les raccourcis SPIP {{gras}} {italique} -*liste [texte->url] <quote> <code> et le code HTML <q> <del> <ins>. Pour créer des paragraphes, laissez simplement des lignes vides.

Suivre les commentaires : RSS 2.0 | Atom